À nemzetgyűlés 500. ülése 1926. évi február hó 3-án, szerdán
-Felszólalt Baticz Gyula, aki más egyebek mellett Pálosvörösmart községet is megemlíti, amikor az egyesülési és gyülekezési szabadságról szól:
Nagyon jellemző és érdekes végzést tudok ismételten felmutatni. Gyöngyös szomszédságában, attól körülbelül két kilométer távolságra van egy hegymélyedésben lévő község, melyet Pálosvörösmartnak hivnak; a világ nem is tud róla, hogy létezik, s e nem tudom, hogy a térképen egyáltalában rajta van-e. Ebben a községben nagyon sok épitőmunkás lakik. Nemcsak az épitőmunkások, de az egész község teljesen el van zárva minden kulturélettől, hiszen valósággal be vannak gubózva a hegyek közé. Természetes dolog, hogy ha van ezek között az emberek között olyan, aki mégis vágyik a kulturélet iránt, egyesületet akar alakítani. Az építőmunkások ezt X esetben megkísérelték, de nem sikerült nekik, nem engedélyezték. Most végül hozott a belügyminisztérium egy döntést, melyben a következőket mondja (Olvassa) : »Megokolás. A hatósági jelentés szerint Pálosvörösmart község hat kilométerre van Gyöngyös városától. A helyi csoport tagjait legnagyobbrészt eddig is Gyöngyös látta el munkával és az ottani helyi csoportnak voltak tagjai, gazdasági érdekeiket tehát megvédhetik a közeli gyöngyösi csoport utján is, tehát nincs szükség arra, hogy ők Pálosvörösmarton egyesületet alakítsanak.«
Ez a végzés megéri, hogy kitegyük az Auslagba, hogy lássa ország-világ, hogy a Nádosy szelleme hogyan honosodott és gyökerezett meg a magyar belügyminisztériumban akkor, amikor a munkások egyesülési és gyülekezési jogáról van szó.
0 Responses
Megjegyzés küldése